A műtét utáni éjszaka nem fog a kedvenc éjszakáim közé tartozni. Néha ugyan sikerült elbóbiskolnom, de minden alkalommal a saját gyomorkorgásomra ébredtem. Soha nem voltam még ennyire éhes. Próbálkoztunk ugyan a vacsorára kapott pár szem háztartási keksszel, de kevés sikerrel. A gyomrom…

A műtét, avagy hogyan “szabaduljunk meg” a mellünktől!? Stílszerűen ez a bejegyzés kellene, hogy a 13. legyen, de nem így sikerült. December 11-én szerdán délután jött a telefon, hogy másnap délelőtt menjek be a kórházba, december 13-án műtét.Hatalmas segítség volt, hogy gondolkodnom sem kellett…

A “kemos időszámítás” legszebb pillanatához értem. Nem is emlékszem, hogy írtam-e már a “kemos időszámításról (6 kezelés esetén), de maximum ismétlünk:1. Végre elkezdődött a kezelés, hurrá, túl vagyok az elsőn! :-)2. Letudtam az egyharmadát! :-)3. Hurrá, megvolt a fele! :-)4. Huhhh, túl vagyok a…

2013 október táján jártunk, az 5. kemoterápia környékén. Különösen enyhe ősz lévén még a “szél le ne fújja a parókámat” korszakomat éltem. Jártam dolgozni, és egyre messzebb merészkedtem egyedül. Már megtanultam, hogy sapkában is lehet aludni, de odáig még nem jutottam, hogy bármit is vegyek…

Az alcímben látható idézet az egyik “admin” csoporttársunktól származik. Nevet szándékosan nem említek. Igazán az tud “túlélni”, aki megtanul nevetni saját “kínjain”. Persze egy ponton túl már nem lehet, de addig… :-) :-) :-) Megosztjuk örömeinket és bánatainkat, viccelünk, kacagunk, sírunk együtt…

Ezt a bejegyzést sokan nem fogjátok szeretni. Talán azt írhatnám, hogy "csak erős idegzetűeknek", de nem ezt írom. Szerintem ezen mindenkinek túl kell esni. Ugyanúgy, ahogy az orvosok és a nővérek megtanulják, kicsit ugyan másképp, de nekünk "társaknak" is meg kell tanulnunk elengedni, illetve…

Amikor az ember valamilyen problémával küzd, mindenki tud mondani valami megszívlelendő tanácsot. Ezek közé tartozott a sok helyről érkező: Ne keresgélj az Interneten!Már, hogy a frászba ne keresgélnék! Történik velem valami, ami még soha sem történt! Történik velem valami, amiről nem tudok semmit!…

Érdekes, mondhatnám izgalmas dolog a kopaszság (főleg nőként), de magamtól valószínű, hogy soha sem próbáltam volna ki.Először persze rám is sokkoló hatással volt , amikor szembesültem vele, hogy nagyjából az első két kemoterápiát követően kihullik a hajam. Már az első kemo után a kezembe nyomtak…

A legnagyobb mankóm az úton a séta volt. Aranka talán már az első beszélgetés alkalmával elmondta, hogy mennyire fontos az esti séta. Ő - kutyás lévén - a kutyasétáltatást javasolta, s mivel ez nálunk addig is rendszeresen működött, nem volt kérdés, hogy a terápia részévé válik. Minden este, talán…

Sokan szenvednek álmatlanságtól a kezelések alatt. A rengeteg macera, a sok gyógyszer, a folyamatos izgalom…Pedig az alvás létszükséglet. Ekkor tud valamennyire regenerálódni a szervezet, hogy el tudja viselni a továbbiakat. A körzeti orvosunk a kezdetekkor rábeszélt, hogy szedjek Frontint. Azt…

Feltehetőleg a kapaszkodók keresésének, az interneten való bogarászásnak, a kezeléseket megelőző és követő hányingereknek köszönhetően központi kérdéssé vált az evés. A docens asszony legfontosabb tanácsait megfodagva próbáltam kiiktatni, de legalább minimalizálni a tartósító szerek fogyasztását.…

Neoadjuváns kezelés, vagyis műtétet megelőző kemoterápia. Több esettel találkoztam, amikor a műtét előtti kezelés olyan mértékben csökkentette, vagy eltüntette a rosszindulatú elváltozásokat, hogy a műtét előtt meg kellett jelölni azok eredeti helyét. Volt tehát remény, bár nem volt fényes a…

Először: HURRÁ, elkezdődnek a kezelések! Nincs többé rettegés, hogy folyton nő, esetleg terjed… Végre megszűnik a tehetetlenség! Másodszor: Fogom bírni? Milyen érzés lesz? Megint szúrnak? Milyen érzés egy branüllel a kézben ülni órákig? Tényleg kihullik a hajam? Tudok majd dolgozni járni? Aranka…

A legrosszabb része volt a bevezető szakasznak az idegőrlő várakozás. Amíg az ember nem tud biztosat, reménykedik, aztán „pofára esik” újra és újra… Nem, ezt nem lehet szebben mondani, mint pofára esés… A Pink Bolero Egyesület tagjai minden második hétfőn találkoznak a SOTE Onkológián. A várakozás…

Kitámolyogtam az előtérbe, mázli volt, hogy a fiam elkísért. Ahogy hazaértem felhívtam Arankát, a SOTE Onkológia mellett működő egyesület vezetőjét (http://semmelweis.hu/onkologiai-kozpont/betegellatas/pink-bolero-egyesulet ). Felhívtam és ittam a szavait. Minden kérdésemre tudott válaszolni.…

A diagnózis Eltelt a 2 hét. Az esélytelenek nyugalmával baktattam a Radiológiára az eredményért. Ülni kellett és várni. Szerettem volna túl lenni rajta. Később visszasírtam ezeket a pillanatokat… Behívtak. Ránéztek a papírra és csak a papírra néztek. Senki nem mert rám nézni. Sajnos rossz hírt…

TŰ – BIOPSZIA – szörnyű szavak, de nem volt más hátra, menni kellett előre! Egy nagyon hosszú hétvége után eljött a biopszia napja. Rettegtem. A doktornő, akihez mentünk, hazaküldött, hogy 3 órával később ér rá megcsinálni a vizsgálatot. Életem egyik leghosszabb „3 óráját” éltem meg. Igyekeztünk…

Miért? Sajnálnám kárba veszni 4 év tapasztalatait. Miért most? ...mert nem voltam benne biztos, hogy túlélem! Jelentem: TÚLÉLTEM :-) Miért pók? Kedvelem a rákokat (integető rákunk volt, a remeterákokkal jókat játszottunk a tengerparton, a tarisznyarákok levedlett páncélját pedig gyűjtöttük a…