8. Központi kérdés az evés

Feltehetőleg a kapaszkodók keresésének, az interneten való bogarászásnak, a kezeléseket megelőző és követő hányingereknek köszönhetően központi kérdéssé vált az evés. A docens asszony legfontosabb tanácsait megfodagva próbáltam kiiktatni, de legalább minimalizálni a tartósító szerek fogyasztását. Kerültem a grapefruitot (tudom, grépfrút, de leírni is szörnyű), bár ez nem esett nehezemre, mert akkoriban még ki nem állhattam. Több kutatás alátámasztja, hogy a grapefruit módosítja a gyógyszerek hatását. (Jelenlegi gyógyszerem használati utasítása is egyértelműen tiltja a fogyasztását!)
Többnyire csirkét és salátát, főzelékeket és gyümölcsöket fogyasztottam. Az egyetlen dolog, ami a legémelygősebb szakaszban is lecsúszott reggelire, az a tejeskávé banánnal. Többen mondták, hogy ezt elképzelni sem tudják így együtt, számomra ez volt az éltető nedű…
A legnagyobb probléma a főzéssel az volt, hogy a szaglásom már az első kezelés után kb. 5-ször, majd később 10-szer jobb lett, mint előtte, ami azt jelentette, hogy az ételszagtól azonnal rosszul lettem. Így nem csupán a főzéssel voltak gondok, azt is nehezen tűrtem, ha más főzött a lakásban. Ennél csak az illatszerek okoztak nagyobb gondot. Egy dezodoros befújás 2 szobányi távolságból is KO-t jelentett. Persze halandó ember simán azt hiheti ilyenkor, hogy ez nyafogás, affektálás, de aki túlélte, az tudja, hogy nem túlzok, ez valóban sokaknál így zajlik.
A Pink Bolero Egyesület egyik találkozóján Kisa Judit dietetikus volt a vendég. Velünk megosztott gondolatait még akkor “papírra" vetettem, vannak benne izgalmas megállapítások és elgondolkodtató elméletek: https://drive.google.com/file/d/0Bw6koa-AipateDFvVXNzS0ZVem8/view?usp=sharing