A “kemos időszámítás” legszebb pillanatához értem. Nem is emlékszem, hogy írtam-e már a “kemos időszámításról (6 kezelés esetén), de maximum ismétlünk:
1. Végre elkezdődött a kezelés, hurrá, túl vagyok az elsőn! :-)
2. Letudtam az egyharmadát! :-)
3. Hurrá, megvolt a fele! :-)
4. Huhhh, túl vagyok a kétharmadán! :-)
5. Ó, már csak 1 van hátra! :-)
6. ...és VÉGE (a 6 kemonak)!
Persze nehezebb a helyzet, ha az ember nem tudja, hogy 6 kemo vár rá. Akkor egy megoldás van, meg kell tanulni a kemokkal együttélni…
Szóval elérkezett a novemberi 6. kemo. Ekkor már Torgyík doktor volt a kezelőorvosom. Mikor megkértük a kontroll PET vizsgálatot, azért megnyugtatott, hogy ne ringassam magam hiú reményekbe, a PET eredménye fogja eldönteni, hogy műtét, vagy folytatjuk a kemot. Nem lettem vidám… A PET-et követően az eredményre várva úgy döntöttem, hogy van mit bepótolnunk. Nyáron elmaradtak a születésnapok (ragaszkodtam hozzá, hogy ne ünnepeljünk, nem volt hozzá semmi hangulatom), persze csak a miénk, fölnőtteké… Nem igazán tudtunk házassági évfordulót sem ünnepelni, nem nyaraltunk és még folytathatnám… Éppen ideje volt egyet lazítani.
Szerencsére elcsíptem egy szobát a Börzsönyben, így Nagyirtáspuszta felé vettük az irányt.
Hatalmasakat kirándultunk, elsüllyedtünk a sárban, találtunk gombákat, rengeteg lábnyomot és fergeteges kilátást. Remek volt a szállás, a kaja és lecsúszott egy pohár vörösbor is a vacsorához. Mondhatnám, hogy remekül éreztük magunkat, de inkább úgy fogalmaznék, hogy ÚJRA ÉLTÜNK!!! :-)
Hazatérve pár nap múlva kézhez kaptam az eredményt. Jelentős változás nem történt. Az egyetlen valós számszerű csökkenés a Ki67 volt 35%-ról 15%-ra… Mentem a SOTÉ-ra a következő kezelés vélt időpontjában. Torgyík doktor nem volt bent, a docens asszony pedig hang hiányában nem tudott betegekkel kommunikálni, így csak közvetve tudtam vele “beszélni”. Kaptam egy cédulát egy névvel. Azonnal keressek sebészt, haladéktalanul műteni kell!
Hmmmm, akkor megúsztam a kemot és végre megszabadulok a “dögtől”... A műtétbe belegondolni még nem mertem.
Ha mindezek mellett mondhatok ilyet, szerencsém volt. Egy régi kedves ismerősöm beajánlott a Honvéd Kórház Plasztikai Osztályára, az akkori osztályvezető Dr. Tamás Róberthez, aki napokon belül fogadott. Már az első találkozás alkalmával azt éreztem, hogy ismét jó helyre kerültem, tuti kezekben leszek. A kivizsgálások gyorsan lezajlottak, s Karácsony előtt 2 héttel már csak a telefonra vártam, hogy mikor mehetek…
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.