Kitámolyogtam az előtérbe, mázli volt, hogy a fiam elkísért. Ahogy hazaértem felhívtam Arankát, a SOTE Onkológia mellett működő egyesület vezetőjét (http://semmelweis.hu/onkologiai-kozpont/betegellatas/pink-bolero-egyesulet ). Felhívtam és ittam a szavait. Minden kérdésemre tudott válaszolni. Leginkább persze az izgatott, hogy mi fog történni az aznap délutáni „vastagtűs” biopszián, majd az azt követő PETCT-n. Aranka ekkor mondta ki azt a számomra roppant fontossá vált mondatot, amit azóta is szem előtt tartok és próbálom átadni mindenkinek, aki most lép erre a rögös útra. MINDIG CSAK A KÖVETKEZŐ FELADATRA KONCENTRÁLJ! Ha az rendben, akkor léphetünk tovább…
Szóval „vastagtűs biopszia”. Arankától mindent megtudtam, így mondhatni kevésbé féltem, mint a „vékonytűs” előtt. Ámde mikor az ember félmeztelenül kiterítve fekszik egy asztalon 4 férfi társaságában (SOTE – alkalmanként bent vannak a hallgatók, persze miért ne most J), az enyhén szólva is furcsa. Erre nem lehet felkészülni. Iszonyú mázlim volt. Dr Járay Balázs olyan természetes humorral kezelte a helyzetet, hogy szinte azt is elfelejtettem, hogy hol vagyok. Egy szúrás, egy kattanás és már túl is voltam rajta. Tovább tartott Lidocaint helyettesítő érzéstelenítőt találni a klinikán, mint maga a biopszia. Ettől kezdve már csak az eredményt kellett kivárni. Közben elindult a PET kérelem.
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.