Szolíd szilveszteri “mulatozást” követően elkezdődtek az otthoni hétköznapok. Tudtam, hogy dolgozni még egy darabig nem tudok majd, de még nem körvonalazódott a folytatás. Meg kellett várni a szövettant. Az első napok értelemszerűen a négy fal között zajlottak, hiszen még elég bizonytalan volt a…

A “kemos időszámítás” legszebb pillanatához értem. Nem is emlékszem, hogy írtam-e már a “kemos időszámításról (6 kezelés esetén), de maximum ismétlünk:1. Végre elkezdődött a kezelés, hurrá, túl vagyok az elsőn! :-)2. Letudtam az egyharmadát! :-)3. Hurrá, megvolt a fele! :-)4. Huhhh, túl vagyok a…

Először: HURRÁ, elkezdődnek a kezelések! Nincs többé rettegés, hogy folyton nő, esetleg terjed… Végre megszűnik a tehetetlenség! Másodszor: Fogom bírni? Milyen érzés lesz? Megint szúrnak? Milyen érzés egy branüllel a kézben ülni órákig? Tényleg kihullik a hajam? Tudok majd dolgozni járni? Aranka…

A legrosszabb része volt a bevezető szakasznak az idegőrlő várakozás. Amíg az ember nem tud biztosat, reménykedik, aztán „pofára esik” újra és újra… Nem, ezt nem lehet szebben mondani, mint pofára esés… A Pink Bolero Egyesület tagjai minden második hétfőn találkoznak a SOTE Onkológián. A várakozás…