Sokan szenvednek álmatlanságtól a kezelések alatt. A rengeteg macera, a sok gyógyszer, a folyamatos izgalom…
Pedig az alvás létszükséglet. Ekkor tud valamennyire regenerálódni a szervezet, hogy el tudja viselni a továbbiakat. A körzeti orvosunk a kezdetekkor rábeszélt, hogy szedjek Frontint. Azt mondta, higgyem el, hogy szükségem lesz rá, majd, ha már jobban leszek, abbahagyom. Soha az életben nem szedtem sem altatót sem nyugtatót. Sőt, az első kemoterápián csodálkozva nézett rám az orvos, mikor közöltem, hogy semmilyen gyógyszert nem szedek. Meggyőzött, hogy a gyógyszer (Frontin) közvetve hozzá fog járulni a gyógyulásomhoz. Elhittem és így is lett.
Két dolog volt, ami hozzájárult az éjszakai nyugodalmamhoz. Az egyik, mint említettem a Frontin volt. Az esti (legkisebb dózisú) tabletta bevétele után 10 perccel úgy aludtam, mint a bunda… Lehet, hogy ennek egy része pszichés folyamat volt, de működött és ez volt a lényeg!
Mi volt a másik, ami hozzájárult az álomba merüléshez? Rögvest leírom a következő bejegyzésben… ;-)
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.