19. Műtét utáni napok - Karácsonyi készülődés

Nem mondom, hogy kellemes volt a haza út, pedig nem lakunk messze a Honvéd Kórháztól. Minden zökkenőnél azt éreztem, hogy kiszakad a karom, de megkértem a férjem, hogy álljunk meg a Ligetben egy sétára. A séta 20 percre sikeredett, vagyis leginkább egy 10 perc oda, 10 perc vissza döcögésre, araszolásra… Hatalmas öröm volt újra ott lenni, de inkább csak vonszoltam magam sok nagy levegő-vétellel. Elég hosszúnak tűnt az út a talpra-állásig.
Jó volt újra otthon lenni.
A kórházban megkaptam a sebkötözéssel kapcsolatos otthoni instrukciókat is. Másnap zuhanyzás közben távolítsam el az ujjakat a résekből, nyomkodjam ki a váladékot, amennyire tudom, aztán fertőtlenítsem le és egy közepes méretű TENNA betétet rakjak a sportmelltartóba, amit felveszek. Ebből talán a betét berakása nem tűnt lehetetlennek, a többi abszolút.
Megkerestem azokat a helyeket, pózokat a lakásban, ahol kényelmesen tudtam ülni, feküdni. A dokim azt mondta, hogy mindent csinálhatok, csak sokkal lassabban, mint eddig és másfél kilónál ne emeljek többet… Hááát, a mindent azért erős túlzásnak bizonyult, de valóban több dolgot sikerült megcsinálni, mint gondoltam. Hamar szereztem (részben az internetről részben a csoporttársaktól) speciális tornagyakorlatokat, így esténként és reggelenként vidám perceket szereztem a családnak a “törülköző-rángatással” és a “tehén-fejéssel”.
Hazatérésem másnapján viszont elérkezett a cseppet sem várt kötözés időpontja. Természetesen a család minden tagja készen állt a segítségnyújtásra. Először a lányom jött be hősiesen. Nevetve kérdezte, hogy miért raktam ülő alkalmatosságot a zuhanyzóba. Szerintem az még nagyon jól fog jönni… :-) mosolyogtam csendesen. Pár perc elteltével az első gumiujj kivételét követően lányom viszonylag gyorsan a távozás mezejére lépett és vízszintben várta a történet végét. Villám gyorsan leváltotta őt a bátyja, aki szintén hősiesen kibírt 5 percet, de neki is “melege lett”, így nem tudtuk kikerülni, hogy már a vér látványától is ájulás-közeli állapotba kerülő férjem zárja a sort. Szerencsére neki már csak a kötözési fázis jutott, ami viszonylag diszkrét folyamat volt az előzményekhez képest. Mindezek ellenére a végén az ő színe is vetekedett a fallal (ami nem rózsaszín :-)).
...vagyis “levettem a lábáról” az egész családot. :-)
Karácsony előtt egy nappal az én “főorvosom” berendelt, hogy mindketten nyugodtan töltsük az ünnepeket. Az utazás még nagyon macerás volt, hisz nehezen bírtam a rázkódást, de egy karácsonyi ajándékkal felért az a megnyugtató gondolat, hogy bejön miattam (nyilván nem kizárólag miattam) és megnéz. Elégedetten szemlélte az “ujjatlan” állapotomat, így mindketten közeledni láttuk a boldog Karácsonyt.
Lezajlott “felnőtt korom” első olyan karácsonyi készülődése, amikor fotelból néztem, hogy a Többiek dolgoznak. Nem volt egyszerű, de túl estünk rajta.
Nem a legvidámabb, de az egyik legbensőségesebb Karácsonyunk volt.