Miért? Sajnálnám kárba veszni 4 év tapasztalatait.
Miért most? ...mert nem voltam benne biztos, hogy túlélem! Jelentem: TÚLÉLTEM :-)
Miért pók? Kedvelem a rákokat (integető rákunk volt, a remeterákokkal jókat játszottunk a tengerparton, a tarisznyarákok levedlett páncélját pedig gyűjtöttük a tengerben), a pókokat pedig ki nem állhatom. Alattomosak, kiszámíthatatlanok, undorítóak…stb. Ugye nem kérdés, hogy pók?

2013 tavaszán kezdődött. Egy elhúzódó vírus egyik köhögési rohamánál a mellkasomra tettem a kezem. Éreztem, hogy valami nem stimmel. Cisztáim eddig is voltak, de ez most más volt. Kemény és fájdalmas. Tudtam, hogy meg kell mutatnom orvosnak, de vártam. Talán mégis ciszta és a következő ciklusig elmúlik. Nem múlt el…

Bejelentkeztem a nőgyógyászhoz. Félve mondtam neki, hogy valami nem stimmel.
Aki ilyen lelkiismeretesen jár rákszűrésre, mint Ön, annak NEM LEHET SEMMI BAJA!!! – mondta. Szinte megnyugodtam, egészen addig, míg meg nem láttam az arcát, amikor megvizsgált. Azonnal elküldött egy ultrahangra. Ekkor már sejtettem, hogy valóban baj van…
A radiológus, (aki évente vizsgált, hiszen szorosan követtük a cisztákat) azonban megnyugtatott. Azt mondta, hogy valóban van ott valami, de az nem így néz ki, ami rosszindulatú. Biztos, ami biztos, azonnal intézett egy vékonytűs biopsziát.
Mint akit leforráztak, úgy indultam haza a nőgyógyásztól. Felhívtam a számomra legfontosabbakat és közben elszívtam az utolsó cigit. Úgy döntöttem, ha ennyivel hozzájárulhatok a jövőmhöz, akkor kötelességem letenni. Nem volt kérdés, hogy sikerül-e…