A diagnózis
Eltelt a 2 hét. Az esélytelenek nyugalmával baktattam a Radiológiára az eredményért. Ülni kellett és várni. Szerettem volna túl lenni rajta. Később visszasírtam ezeket a pillanatokat…
Behívtak. Ránéztek a papírra és csak a papírra néztek. Senki nem mert rám nézni.
Sajnos rossz hírt kell közölnünk Önnel. Ez nem jó eredmény. Rosszindulatú daganat, vagyis mellrák.
Hozzám beszélnek? Biztos?
Egymásra néztek. Senki nem tudta, hogy mit kellene most csinálni. Én főleg. Találgattak…
Aztán valaki kinyögte, hogy keressek onkoteamet. Miiit? Talán a Recepciónál tudnak segíteni.
Nem tudtak. Tudták, hogy van, de nem tudták mikor és, hogy kit kell keresni. Úgy láttam jónak, hogy hazamegyek és elkezdek segítséget keresni…
A segítség gyorsan jött. Kaptam egy telefonszámot, s a telefon végén egy sebész volt, akinek a fiával régen együtt táboroztunk. Megkerestem, megvizsgált és ő is az onkoteamhez irányított. Egyetlen mosoly nem hagyta el az arcát. Egyetlen biztató szót nem mondott. Tudtam, hogy nem ez a jó út, keresnem kell tovább. Hamarosan jött a segítség egy barátnő személyében. Kacagott a telefon a kezében, mikor azt javasolta, menjek a SOTÉ-ra, Dr. Dank Magdolna docens asszony „kezei közé”. Mikor a sebésznek elmondtam, hogy szeretnék a SOTÉ-n is elmenni az onkoteam elé, azt mondta, hogy ilyen nincs, ez nem etikus, döntsem el mit akarok… Nem volt kérdés, eldöntöttem. Irány a SOTE!
Szerencsére gyorsan sikerült időpontot kapnom a docens asszonyhoz. Emlékezetes lett az első találkozás. Mikor megvizsgált, azt mondta, hogy szükség lesz egy újabb biopsziára. Persze megkérdeztem, hogy erre mindenképpen szükség van-e. Nézze, el kell döntenünk, hogy KEMOTERÁPIÁT KAP, VAGY EL KELL TÁVOLÍTANUNK A MELLÉT! Mire a mondatot végig mondta, velem már forgott a világ… Gyorsan lefektettek, de pár perc alatt kiderült, hogy még nem jött el a vég. Az izgalmak csak most kezdődnek…
Dank docens asszony a kezembe nyomott egy telefonszámot. A Pink Bolero Egyesület vezetőjének, Pataki Arankának a számát. Aranka volt az első, aki megmentette az életemet.
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.